Ugrás a fő tartalomra

Egyedi elmék nyomában


Tanácstalan vagy, hogyan támogasd gyermekedet, aki okos, mégis hajlamos a figyelmetlenségre?🧠

Tapasztalatból állítom, hogy a legtöbb esetben nem a tárgyi tudásban van a hiba, hanem hiányzik az a belső rendszer, ami segít emlékezni, tervezni és koncentrálni. Ezeket hívjuk végrehajtó funkcióknak. A jó hír, hogy ezek fejleszthetők! 🚀

Jelenlegi rehabilitációs szakmérnöki tanulmányaim (azon belül a mentális akadálymentesítésre fókuszálva), illetve a @MotiMore „Mit kezdjünk a csodabogarakkal?” c. kurzusa segítenek még alaposabban megérteni, hogyan elméket a tanulásban hatékonyan támogatni, hogy képességeikhez mérten maximálisan ki tudjanak teljesedni.

Tanodában a matematika élmény: kérdezni, hibázni, gondolkodni szabad, sőt kötelező! 😉 Így épül a tehetségből a tudás, a tudásból pedig az önbizalom. A gyerekek megtanulják, hogyan építsék fel saját gondolkodási rendszerüket, ami a sikeres tanulás alapja.

Ha szeretnéd, hogy gyermeked erősségeire építve, tudatosan segítsem őt céljai elérésében, kérlek töltsd ki az űrlapot, és oszd meg velem, mit tanul most matematikából, miben érzed, hogy támogatásra lenne szüksége. A válaszaid segítik a munkámat, hogy valódi igényekre épülő programot hozhassak létre.

Iratkozz fel a hírlevélre 📩, és legyél az elsők között, akik értesülnek az induló tehetséggondozó programokról és a vonatkozó szakmai tartalmakról.

👉Az űrlapot itt találod: EGYEDI ELMÉK NYOMÁBAN | MATEK ZSÓFIVAL


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ISMERJ MEG!

Kedves Érdeklődő! Köszönöm, hogy felkerested az oldalamat! Az alábbiakban szeretnék mesélni magamról és bemutatni az eddigi pályafutásomat, a tanulással, oktatással való kapcsolatomat: 1996-ban születtem, Budapesten. Azonban mióta az eszemet tudom Dunaharasztin élek. Mivel a családom fele a tősgyökeres haraszti svábok vonalát erősíti, így az általános iskola alsó tagozatát a helyi német nemzetiségi iskolában jártam végig, ahol kisiskolás koromhoz képest egy nagyon erős német nyelvtudásra tehettem szert. Az első iskolaváltás 4. osztályos koromban történt, ugyanis 10 évesen kijelentettem, hogy építész szeretnék lenni! (A felmenőim között egy építész sincs, ezért a mai napig rejtély, honnan jött ez az ötletem!) Mivel megingathatatlan voltam a döntésemben, ezért a szüleim igyekeztek olyan iskolát keresni, ahol megkapom a céljaimhoz szükséges legjobb oktatást. Így felvételiztem először egy pesterzsébeti nyolcosztályos gimnáziumba, ahol a felső tagozatban egy hihetetlenül lelkiismeretes mate...

“Ha jó matekból, miért járna külön órára?”

  Tegnap egy elgondolkodtató telefonhívást kaptam... Egy Szülő keresett meg azzal, hogy a gyermekének segítségre lenne szüksége matekból. (Ebben eddig semmi meglepő nincs...) Viszont amikor szóba került, hogy kikkel foglalkozom, kissé hitetlenkedve kérdezte: „Miért járnak hozzád olyan gyerekek, akiknek négyesük vagy ötösük van matekból?” A kérdés jogos, hiszen a köztudatban a külön óra még mindig a „hiányok pótlásáról” szól. Sokan úgy gondolják, hogy magántanárhoz csak akkor kell járni, amikor „ég a ház”, vagy akár már a bukás szélén áll a gyerek.  Pedig a tehetséggondozás legalább annyira fontos, mint a felzárkóztatás. 📍 A „jó” iskolai jegy és a valóság közötti szakadék Az iskolai osztályzat sokszor csalóka. Ha a gyerek négyes vagy ötös matekból, akkor elvileg rendben van minden, nincs szükség külön segítségre. A tapasztalatom viszont az, hogy egy jó jegy nagyon sokféle tudást takarhat. Lehet mögötte szorgalom és jó memorizációs képesség, de közben maradhatnak rejtett bizony...

A tehetség önmagában kevés, ha nincs mögötte biztos tudás!

Ahogy közeledek a harmadik X felé, egyre tisztábban látok. Nemcsak magamat, hanem azt is, hogy miért és kikért tanítok. Idén hét éve, hogy matek oktatással foglalkozom. Ez alatt az idő alatt szinte mindent kipróbáltam, amit a tanításban lehet. Dolgoztam sokféle gyerekkel, sokféle céllal, sokféle módszerrel. Minden tapasztalat hozzáadott valamit a munkámhoz, és közben én is sokat változtam. Nemcsak a diákok formáltak, hanem a mérnöki és vállalkozói szemlélet is. Az elmúlt években azonban egyre világosabb lett számomra, hol van igazán dolgom. Olyan jó képességű gyerekekkel dolgozhattam együtt, akik különbözőek voltak: másban tehetségesek, más irányba tartottak, de volt bennük egy közös pont. Konkrét céljaik voltak, és ezekhez a matek megkerülhetetlen eszközt jelentett. Egy biztos ötös bizonyítvány, egy sikeres felvételi, egy álomiskola, egy ösztöndíj vagy verseny. És ami igazán számított, hogy hajlandóak voltak megdolgozni a saját sikerükért. Mindig megérint, amikor egy tehetséges gyerek...