Mire számíts, ha gyermeked velem fog tanulni?

Sikerorientált? Hajcsár? Maximalista?

A szintfelmérő konzultációs órák után volt, aki azt mondta: „Ez nekünk túl sok, túl szigorú, túl nagy az elvárás.” Nem egyszer léptek vissza emiatt a közös munkától. Ez teljesen rendben van, soha nem éltem meg kudarcként ezeket az eseteket. Mert tudom: az én módszerem nem való mindenkinek.

Alapfilozófiám egyszerű: "A sikerért meg kell dolgozni!"

Számomra az önazonosság kulcsfontosságú. Az oktatással töltött évek során sajnos be kellett látnom, hogy nem tudok mindenkinek a tanára lenni. Nyílt lapokkal játszom. A követelményeimről minden érdeklődőt előre tájékoztatok. Nálam nincsenek meglepetések.

Abban is igazat adok a visszalépőknek, hogy többet várok el, mint az iskolában megszokott. Hiszem, hogy a diákokban - legyen kisdiák, kamasz vagy végzős - több van annál, mint amit az iskolai jegyek mutatnak.

Az óráimon nincsenek „csodareceptek” vagy bemagolható sablonok. Amit a mentoráltjaim kapnak: gondolkodásra nevelés, rendszeresség, önállóság.

Honnan ez a hozzáállás?

Saját tanulói éveimből. Általános iskolában és a gimnáziumban szigorú, de igazságos matektanáraim voltak. Rengeteget követeltek, sok házi feladatot adtak, amit aztán számon is kértek. Akkoriban persze nem mindig örültem ennek, de felnőttként értettem meg igazán, milyen értékes útravalót kaptam. Nem a könnyebbik utat kínálták, de minden lehetőséget megadtak a fejlődésre.

Az egyetemen megéltem ennek az ellenkezőjét is: a „laza” tanári hozzáállást. Amikor az egyik tanár azt mondta: „Elég egyetlen példát megérteni, és minden más menni fog.” Elhittem, nem gyakoroltam eleget… A vizsgán persze teljesen más feladatot kaptunk, és a pótvizsga szinte elkerülhetetlen volt. Ez rávilágított arra, miért nyüstöltek minket annyit a gimis tanáraim. Beláttam, hogy a rendszeres, következetes munka jelenti a valódi biztonságot.

Én ezt "a szigorú, de igazságos" szemléletet örökítettem tovább a módszertanomba kiegészítve az saját gondolataimmal, ötleteimmel.

Ambiciózus, céltudatos ember vagyok, és a munkám is ilyen. A velem való tanulás két fél közös munkája. Én akkor tudok segíteni, ha a diákban is van vágy a fejlődésre, hajlandóság a tanulásra, és megvan a belső motiváció, az a bizonyos szikra. Nem az a cél, hogy görcsösen üldözzük a tökéletességet, hanem hogy valódi tudást, belső erőt és önbizalmat építsünk. A "szigor" nálam nem büntetés, hanem eszköz, hogy a diák megtapasztalja, képes a határait feszegetni, képes a kitartásra, fejlődésre, sikerre. 

Fontos, hogy nálam mindig elérhető magasságban van a léc. Nem irreális célokat kergetünk, hanem apró, teljesíthető lépésekkel haladunk előre. Ezek az apró sikerek adják aztán a lendületet a következő célkitűzéshez.

Nálam nem kész megoldásokat és bemagolható sémákat kapnak a gyerekek. Hanem azt tanulják meg, hogyan kell gondolkodni, összefüggéseket keresni, önállóan megoldásokat alkotni. Ez eleinte nehezebbnek tűnhet, de hosszú távon ez az, ami valódi sikerhez vezet.

A közös munka nálam kétoldalú. Én adom a tudást, a rendszert, a módszert és a lelki támogatást. A diák pedig a kitartást, a szorgalmat és az energiát. Nem végzem el helyette a munkát, de minden eszközt megadok, hogy önállóan is boldoguljon.

Éppen ezért azoknak a tanulóknak tudok igazán segíteni, akiknek van céljuk. Akik nem a kifogásokat keresik, hanem a megoldásokat. Akik készek tenni a saját sikerükért.

Ha valaki késik, rendszeresen lemondja az órákat, nem készül, vagy abban reménykedik, hogy helyette majd én oldom meg varázsütésre a gondjait, akkor nem én vagyok a megfelelő tanár számára. Viszont, ha van cél, ambíció és hajlandóság a munkára, akkor minden esély megvan arra, hogy a gyermeked sokkal többre legyen képes, mint amit most mutat magából.

Én ezért dolgozom nap mint nap. 😊